Nevelőmunkánkról

"...A jövőnek nevelés egyáltalában nem jelent konkrét, részleteiben körülírt célokat. Jelenti ezzel szemben a nevelő olyan magatartását, aminek eredményeképpen a gyerek annak idején ki tudja választani a neki legjobban megfelelő életformát. Ki tudja választani, mert egyrészt kedve és bátorsága van szembenézni valódi lényével, másrészt elég jó kapcsolata van a világgal ahhoz, hogy a választás ne essék túlságosan nehezére. Nagyon hosszú az út, ami idáig vezet. A nevelő legelső feladata éppen az, hogy az út hosszával és nehézségével számot vessen. Mégpedig nem azzal a nehézséggel, ami reá hárul, hanem azzal, amivel a gyereknek kell megbirkóznia...Ha ezt a mondhatatlan nehézséget valóban átérzi, akkor már valami nagyon lényeges történt benne ahhoz, hogy jó nevelő váljék belőle. Tulajdonképpen most mondottuk ki azt a döntő valamit, ami az új nevelőt a régitől elválasztja. A régi nevelő önmagából indul ki, a maga céljaiból, vágyaiból, elképzeléseiből. Az új nevelő a gyereket nézi, a gyereket próbálja megérteni." (Hermann Alice)

Segítünk a gyermekeknek a valósághoz alkalmazkodásban és egy olyan keretet nyújtunk, amely egy jó és "valóságos" valóságot tükröz. Kezdetektől fogva e világ egyenrangú részeseként kell kezelnünk őt, hogy átérezze, ő ehhez a világhoz, a mi világunkhoz tartozik, ennek szokásaihoz kell alkalmazkodnia.

A világgal való ismerkedés a kisgyermek születését követő, a fejlődését alapvetően befolyásoló, az életkor növekedésével egyre táguló, a tanulásban alapvetően mélyülő folyamat. Nevelésünkkel azt kívánjuk elősegíteni, hogy a gyermekek az őket körülvevő és a tágabb természeti, társadalmi környezetről olyan tapasztalatokat szerezzenek, amelyek az életkoruknak megfelelő, biztonságos eligazodáshoz, tájékozódáshoz, a környezettel való aktív kapcsolat tevékeny kialakításához nélkülözhetetlenek. Lehetővé tesszük a gyermek spontán és irányítottan szerzett megfigyeléseinek, tapasztalatainak feldolgozását, miközben fejlődnek képességeik, az egyéni sajátosságaiknak megfelelően. Segítjük a csoporthoz való érzelmi kötődést, kapcsolatépítést, a szülőföld szeretetének megalapozását, hagyományok ápolását.

A gyermek mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre.

Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy személyisége kibontakozásához az óvodában megkapja a segítséget, befogadó, támogató légkörben magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, saját tempójában élhessen. Azt valljuk, hogy a sikeres nevelés feltétele, a gyermek egyedi,- eltérő,- és alapvető szükségleteinek figyelembe vétele, a fejlődés folyamatos nyomon követése.

Az "Óvodai nevelés országos alapprogram"-ban megfogalmazottak szerint alapvető kiindulási pontnak tekintjük az alábbiakat:

"A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei,a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként (életkori szakaszonként) és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak."

A leglényegesebb talán az, hogy a gyerek, akinek mindvégig tiszteletben tartották emberi méltóságát, az emberi méltóságot másokban is tiszteletben fogja tartani.

Mindezek szellemében alkottuk meg saját Pedagógiai Programunkat, melyben felhasználjuk Nagy Jenőné: "Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel" című program elemeit.